Szerencsére elmúlott a múltkori vihar. Kisebb nagyobb cseppek elvétve még hullanak, de már egészen száraznak mondható a helyzet. A lelkem is jól van. Most éppen szárnyal és örömet okoz nekem. Ez mind egy ismerősömnek köszönhető, akit úgy érzem hamarosan barátomnak is tekinthetek. Idő kell, nem megy az olyan könnyen nekem. A túl sok a múltbéli seb, ami óvatosságra int..., de erről majd később, most nem ez a fő témája ennek a bejegyzésnek. Szóval ezzel az ismerősömmel a mai estén jót beszélgettem. Előkerült a lélek és spiritualitás témája, amikről nem gondoltam, hogy abban a társaságban lehet beszélni - ugyanis többen voltunk, de nem mindenki vett részt a beszélgetésben. Pozitív csalódás! 

Mindig volt egy fura megérzésem az illetővel kapcsolatban - nem negatív értelemben véve -, mindig körüllengte őt valami nyugodt tisztaság. Nem értettem soha sem a dolgot, csak "hasznot húztam" abból a tényből, hogy nyugalmat árasztott, ami hatással volt rám is. Milyen érdekes. Mindig felnézek az olyan emberekre, akik ezt tudatosan alakítják maguk körül és egész fiatalon elindulnak a fény felé. Nem egyszerű felismerni a materializmus álszentségét és elindulni a spirituális fejlődés útján. Ezt biztosan állíthatom, hiszen nap, mint nap a saját bőrömön tapasztalom. Érdekes tény az is, hogy a materializmusban megragadt emberek ezen csak jót mosolyognak, majd legyintenek, de legalább ránk hagyják, hagynak minket elmélkedni. Teljesen feltöltött a beszélgetés, újra érzem, hogy élek, és hogy merre tartok, mit is akarok valójában az egész földi élettől. Köszönöm Neked, remélem még sok ilyen beszélgetésben lesz részünk. 

Szintén a mai napon történt: végrehajtottam egy kísérletet a tánccsoportban, ahol én is oszlopos tag vagyok. Körbe állítottam a lányokat úgy, hogy kifelé nézzenek a formációból, majd megkértem a fiúkat, hogy mindenki válasszon egy lányt és álljon vele szembe. Látszott rajtuk, hogy kicsit zavartak voltak, nem igazán értették, hogy mit szeretnék és ez miért lesz jó nekik, de végrehajtottak minden utasítást. Kis hatásszünet után megkértem a fiúkat, hogy öleljék meg a velük szemben álló lányt, majd figyeltem mi történik. A fiúk cselekedtek, majd pár másodperc után elengedték az ölelést és kérdőn felém fordultak. 
- Ez nem volt ölelés! - förmedtem rájuk - Öleljétek meg őket rendesen, ne csak pár másodpercre!
Akkor már mindenki értette, hogy miről van szó és mindenki ölelt. Kisvártatva újra utasítást adtam:
- Most a fiúk mondják azt a lányoknak, hogy "szeretlek"! 
Sokan eddigre már zavarban voltak, és csak olyan viccesen szúrták oda a lányoknak a varázsszót. Következőre a lányoknak kellett mondani ugyan ezt a szót a fiúknak. Nekik már bátrabban ment, látszik, hogy a lány/női lélek mennyivel jobban érez, mennyivel többre képesek az energiáikkal. Mindezek után a fiúk haladtak tovább a körön, ezáltal mindenki mindenkivel ölelkezik és elmondja a másiknak a "szeretlek"-et. Jó volt látni, ahogy egyre jobban felbátorodnak a fiúk és már nem csak viccből szúrják oda a másiknak a szót. Hatással volt ez az egész rituálé mindenkire. Csapatként dolgoztak a továbbiakban, mindenki lelkes volt és pozitívan álltak egymáshoz is. Milyen izgalmas. Nem tudom, hogy a jövőben még alkalmazzuk-e ezt a rituálét a próbák elején, de ez most tanulságnak jó volt. Hiszek a szeretet erejében. Ha sikerülne mindenkinek úgy kimondania a "szeretlek"-et, hogy komolyan is gondolja, az volna csak az igazán izgalmas próba. Van egy csapat összekovácsoló ereje ennek az egésznek. Még a próbák végi meditációt szeretném kipróbálni: mindenki lefekszik a hátára, becsukja a szemét és átgondolja az aznap tanult/gyakorolt dolgokat, miközben valami lágy, andalító zene szól. Mikor még Pesten - pontosabban Budán - táncoltam, az ottani próbák végén is mindig volt ilyen. Jól esett fáradtan kicsit lefeküdni a földre - amin az előbb még táncoltunk-, és átgondolni, hogy mi is történt a próbán. Egyfajta katarzisa volt annak az egész energiabombának, amit a tánccal robbantottunk fel. Remélem át tudom adni az enyéimnek ezt az élményt. Rám - az akkori materiális énemre - mindenesetre nagy hatást gyakorolt. Meglátjuk mi kerekedik ki majd ebből az egészből. Pozitívan állok hozzá és bízom a jövőben.